Elhivatottságomnak érzem, hogy minél több régészeti és kulturális értéket örökítsek meg a levegőből, hiszen a legtöbb ilyen értékünk (lelőhelyek, sáncok, földvárak, utak nyomai, stb...) rohamos sebességgel pusztulnak, illetve tünnek el örökre.

A levegőből sok olyan régészeti obkektum látható, amiket a földről egyáltalán nem lehet észrevenni. Általában a növénytakaró apró jelei, vagy a talaj elszíneződése utal arra, hogy esetleg régészeti lelőhelyet rejthet a terület. Nemélyik régészeti objektumnak pedig olyan nagy a kiterjedése,  hogy emiatt szükséges a légi úton történő kutatás és dokumentálás. Ilyenek például a korábbi utak, sáncolások, földvárak nyomai, maradványai. A dél-amerikai Nasca sivatag világhírű ábrázolásai adják a legjobb példát az ilyen típusú régészeti értékekre.

Vállalom régészeti objektumok, föltárások légi dokumentálását, melyet az általában nagy felületek és a szakemberek rendelkezésére álló szűk időkeret is indokol.

A repülőgépem egy motoros siklóernyő. A motoros siklóernyős légifotózás egészen új lehetőségeket nyit meg.

Ez a legkisebb sebességgel repülő, embert szállító és tökéletesen irányítható légijármű, ami egyben a legolcsóbb emberi repülési megoldást is jelenti. Sebessége 30 és 60 km/h között mozog, míg a repülési magasság általában 10 métertől néhány száz méterig terjed.

Nagyobb legelőn, vagy focipályán föl és le tudok szállni a nagy madárral anélkül, hogy bármilyen károsodást okoznék a környezetnek. Repülés közben kézből fotózok, így bárhová, bármire könnyen fókuszálok a fényképezőgéppel, sőt akár függőleges tengellyel, lefelé is tudok fotózni. A képek minőségét nem rontja le a kamera előtt lévő üveg, vagy plexi, mint hagyományos repülőgépeknél ez általában lenni szokott.